Sziasztok!
Az egyedüllétet az utóbbi nagyjából 10 év kivételével rossz dolognak tartotta a társadalom. Találj társat, férjet, amíg nincs valakid, lakj a szüleiddel! Mert az ember társas lény, aki másként érzi jól magát, nem normális.
Ez a hozzáállás a szingliléttel változott meg lassacskán. A szinglik, ha nem is mindig maguk választják ezt az életformát, de bátran felvállalják. Azt is, hogy inkább vannak egyedül, mintsem egy rossz kapcsolatban, csak azért, mert félnek a magánytól. Ugyanis az egyedüllét nem egyenlő a magánnyal. Persze, nagyon hasonlóak, közelálló fogalmak, de nem egyenlőek. Magány az, amikor hiányzik valaki mellőled. Egyedül lehetsz úgy is, hogy jól vagy, teljesnek érzed az életed, nincs hiányérzeted. És ez a legnagyobb különbség a kettő között.
Ez a hozzáállás a szingliléttel változott meg lassacskán. A szinglik, ha nem is mindig maguk választják ezt az életformát, de bátran felvállalják. Azt is, hogy inkább vannak egyedül, mintsem egy rossz kapcsolatban, csak azért, mert félnek a magánytól. Ugyanis az egyedüllét nem egyenlő a magánnyal. Persze, nagyon hasonlóak, közelálló fogalmak, de nem egyenlőek. Magány az, amikor hiányzik valaki mellőled. Egyedül lehetsz úgy is, hogy jól vagy, teljesnek érzed az életed, nincs hiányérzeted. És ez a legnagyobb különbség a kettő között.
A magam részéről voltam magányos úgy, hogy a szüleimnél laktam, és néha vágyom egy kis egyedüllétre a házasságomon belül is. Mert fontos az egyensúly. Szerintem, ha mindenre jut idő (haha!), akkor lesz kiegyensúlyozott az ember, és a kapcsolatai is. Kell elegendő társaság (mindegy, hogy a családjával, a barátaival vagy a szerelmével van az ember) is mindenkinek, és elegendő egyedüllét is, amikor a maga dolgait csinálhatja a maga tempójában. Legyen az akár tényleg fontos elintézendő dolog, akár csak egy kádban hosszan tartó fürdés, akár hobbi. Egyensúly, egyensúly, egyensúly. És ha ez megvan, akkor lesz az ember elégedett, boldog, egészséges. :)
xoxo
Dorka
